A legfrissebb adatok szerint 200 ezer alá csökkent a munkanélküliek, száma, ami százalékosan kifejezve 4,3. Ez különösen úgy érdekes adat, hogy a szám 80 ezerrel csökkent egy év alatt, vagyis ha folytatódik a trend, akkor a munkanélküliség még számszerűen is elérheti az elhanyagolható mértéket, amikor a valóságban már erős munkaerőhiány van. Persze vannak még munkaerő-tartalékok, főleg külföldön, őket viszont csak jóval magasabb bérekkel lehet hazacsábítani.
A rendszerváltás előtt a munkanélküliség fogalma hivatalosan nem létezett, de közismert, hogy nagy volt a kapun belüli munkanélküliség, vagyis a teljes foglalkoztatottság kedvéért szükségtelen munkahelyeket is fenntartottak. Ha akkor piaci alapokra helyezik a rendszert, az időszak nagy részében valószínűleg magasabb munkanélküliség lett volna, mint a mostani 4,3 százalék.
Összegezve a mostani helyzet közelíti a teljes foglalkoztatottságot, pláne, ha az elmúlt 1-2 év folyamatai folytatódnak. Persze vannak területi eltérések is: Budapesten és a nyugati megyékben még kisebb a munkanélküliség, egyes megyékben viszont nagyobb, és távol van a kvázi teljes foglalkoztatottságtól. Összességében azonban a helyzet messze a legjobb a rendszerváltás óta, és európai összehasonlításban is viszonylag jól állunk. Kedvező hatása az erős bérnövekedés, ami végre megindította, illetve felgyorsította a felzárkózást. Mindezt döntő részben a szabad munkaerő-vándorlásnak köszönhetjük, becsüljük meg az Európai Uniónk ezt a remek találmányát.
(Privátbankár)