Komoly átalakuláson ment keresztül a magyar munkaerőpiac az elmúlt hét-nyolc évben, amit mi sem mutat jobban, mint hogy a munkanélküliség hihetetlen gyorsasággal tűnik el a számok szintjén.
A hivatalos statisztika szerint 2016 végén már mindössze csak 200 ezer munkanélküli élt az országban, mindez ugyanakkor csak alsó becslés. Valójában nem mindenki felel meg a munkanélküli definíció szerinti feltételeinek, ezért sokan kimaradnak ebből a statisztikából.
Az igazsághoz közelebbi képet mutat az önbesorolás alapján mért munkanélküliség. E szerint 2016 végén körülbelül 330 ezren vallották magukat munkanélkülinek Magyarországon, azaz 130 ezer ember biztosan kimaradt a hivatalos munkanélküliségi mutatóból.
Noha a 330 ezres tábor, aki magát munkanélkülinek tekinti, még mindig nagynak mondható, történelmi mélypontot jelent. 2013-ban még a 750 ezer főt is elérte az önmagukat állástalannak tekintők száma, tehát az elmúlt három-négy évben tapasztalt csökkenés tényleg drasztikusnak tűnik.
Összességében nagyjából 600-700 ezer ember van még Magyarországon, aki papíron munkába állhatna, azonban legalább 50 százalékuk olyan, akinek ez különböző okok miatt nehézséget jelent (és körülbelül 20 százalékuk fiatal). A nehezen foglalkoztatható népesség valójában évtizedek óta támogatásra szorul, azonban most jön el az a pont, hogy igazán lehetőséget kaphatnak arra, hogy bekapcsolódjanak a gazdaságba. Mindez azonban erősen függ az állam hajlandóságától, hogy meddig nyújtja azt a segítő kezet.
(Portfólió)