Az elmúlt évtizedben a magyar foglalkoztatás jelentős javulására a válság utáni „helyreállítási periódus”, a gyors kivándorlás, a közmunka kiterjesztése, a nyugdíjkorhatár emelése, illetve a női 40+ program volt jelentős hatással. Ez napjainkra egyes ágazatokban és szakmunkában jelentős munkaerőhiányt okozott, miközben a foglalkoztatás is csúcsokat döntött. Mindez a bérek gyors emelkedésével járt együtt.
A betöltetlen álláshelyek száma a bejelentett álláshely kínálatot mutatja, amelynél a tényleges munkanélküliség jóval nagyobb is lehet. A munkanélküliek számát pedig erősen torzítja a közmunka. De a keresetek sem a tényleges munkajövedelmet mutatják, például a cafeteria és főleg a szürke foglalkoztatás következtében. Mindezen korlátok figyelembe vétele mellett az adatok azt mutatják, hogy megyénként, ha van kapcsolat, akkor a keresetek 5-6 hónap késéssel reagálnak a vizsgált 3 változó mozgására.
Vagyis hiába lenne indokolt a keresetek kisebb emelkedése a munkanélküliek illetve a betöltetlen álláshelyek száma alapján, a kötelező minimálbéremelést végre kellett hajtani, ami jelentősen emelte a keresetek szintjét. Ugyanakkor minél kisebb a közmunka súlya, illetve minél nagyobbak a keresetek, annál inkább a valós piaci folyamatok (pl. munkaerőhiány) hatnak elsősorban a keresetek alakulására. Vagyis a minimálbér erőteljes emelése torzító, piactaszító hatással van a hazai megyék többsége esetében.
Ezeknek az emeléseknek nincs valós, piaci alapja. Ugyanakkor Budapesten és az észak-nyugati megyékben a minimálbéremelésnek nincs érdemi hatása a versenyszférára, mivel ott a valós munkaerőhiány önmagában magasabb bérszintet eredményez. Ebből a szempontból a minimálbéremelés fékezi a belső migrációt, mivel mérsékli a máshol elérhető és a helyben elért keresetek közötti különbséget, így fékezi a valós munkaerőhiány oldását a fejlettebb területeken.
(Tőzsdefórum)