A 28 500 forintos összeg már régen elvesztette eredeti jelentőségét

Az öregségi nyugdíj legkisebb összege hosszú évek óta havi 28 500 forint, miközben ez idő alatt a keresetek, az árak és általában a megélhetési költségek jelentősen emelkedtek. Ez az összeg mára nehezen tekinthető olyan minimális jövedelmi szintnek, amely egy idős ember legalapvetőbb havi szükségleteihez érdemi biztonságot jelenthet. Különösen komoly problémát jelenthetett ez azok számára, akiknek kevés egyéb jövedelmük vagy megtakarításuk van, és elsősorban a nyugdíjukból kell finanszírozniuk lakhatásukat, élelmiszereiket, gyógyszereiket és egyéb mindennapi kiadásaikat. Ebből a szempontból egy magasabb minimumösszeg meghatározása nem pusztán nyugdíjtechnikai kérdés, hanem az időskori jövedelmi biztonság kérdése is. A 120 000 forintos minimum ezért lényegesen közelebb kerül ahhoz a gondolathoz, hogy a nyugdíjrendszernek bizonyos körben egy alsó szociális védelmi szintet is biztosítania kell.

A nyugdíj azonban alapvetően nem segély

A változás másik oldalát sem szabad figyelmen kívül hagyni. A magyar öregségi nyugdíjrendszerben az ellátás összege alapvetően az életpálya során megszerzett szolgálati időhöz és a nyugdíj számításánál figyelembe vehető keresetekhez kapcsolódik. Egyszerűbben fogalmazva: főszabály szerint annak, aki hosszabb ideig és magasabb járulékalapot képező keresettel dolgozott, magasabb nyugdíjra kell számítania annál, aki rövidebb szolgálati idővel vagy alacsonyabb kereseti adatokkal rendelkezik. Ez a kapcsolat teremti meg a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer egyik alapvető logikáját: az aktív életpálya és az időskori ellátás között összefüggés van. Minél magasabb minimumszintet garantál a rendszer, annál fontosabbá válik annak vizsgálata, hogy ez az összefüggés megfelelően fennmarad-e.

Nem minden alacsony nyugdíj mögött ugyanaz az életút áll

Különösen fontos, hogy az alacsony összegű nyugdíjjal rendelkezőket ne kezeljük egységes csoportként. Az azonos vagy hasonló összegű nyugdíj mögött teljesen eltérő munkavállalói életpályák húzódhatnak meg.

Az egyik csoportba azok tartozhatnak, akik hosszú időn keresztül ténylegesen dolgoztak, azonban különösen az 1990-es és a 2000-es évek munkaerőpiacán olyan foglalkoztatási helyzetbe kerültek, amelynek következményeivel csak jóval később szembesültek. Előfordulhatott például, hogy a munkáltató egyáltalán nem jelentette be megfelelően a munkavállalót, vagy a ténylegesen kifizetett munkabérnél alacsonyabb összeg szerepelt a hivatalos nyilvántartásokban. Ezekben az esetekben a munkavállaló akár évtizedekkel később, a nyugdíj megállapításakor vagy az adategyeztetési eljárás során szembesülhetett azzal, hogy a nyilvántartott keresete vagy szolgálati ideje eltér attól, amire a tényleges munkavégzése alapján számított. Az ilyen élethelyzetek megítélésekor különösen fontos figyelembe venni, hogy a munkavállaló nem feltétlenül rendelkezett ugyanolyan információval, ellenőrzési lehetőséggel és érdekérvényesítő képességgel, mint amellyel a munkavállalók napjaink digitalizált nyilvántartási rendszerében rendelkezhetnek.

Van azonban egy másik életpálya is

Az alacsony nyugdíj mögött ugyanakkor olyan korábbi döntések is állhatnak, amelyek során az érintett tudatosan törekedett a lehető legalacsonyabb járulék- és közteherfizetésre. A különböző vállalkozási, foglalkoztatási vagy más jogi konstrukciók hosszú időn keresztül lehetőséget teremthettek arra, hogy valaki minimális járulékalap után teljesítse közterheit, miközben tényleges jövedelmi helyzete ennél kedvezőbb volt. A rövid távú előny ilyenkor egyértelmű: az aktív években több jövedelem maradhatott az érintettnél. A hosszú távú következmény azonban az lehetett, hogy a nyugdíj megállapításakor a rendszerben csak az alacsony járulékalapot képező keresetek jelennek meg. Ebben az esetben az alacsony nyugdíj már nem feltétlenül egy korábbi foglalkoztatási szabálytalanság vagy kiszolgáltatott munkavállalói helyzet következménye, hanem részben a korábbi alacsonyabb befizetések eredménye.

Itt jelenik meg a 120 ezer forintos minimum valódi dilemmája

Ha két ember ugyanolyan alacsony összegű nyugdíjat szerezne, miközben egyikük önhibáján kívül került kedvezőtlen helyzetbe, a másik pedig korábban tudatosan minimalizálta a járulékalapot képező jövedelmét, felmerül a kérdés, hogy indokolt-e teljesen azonos módon kezelni a két élethelyzetet. A társadalmi szolidaritás oldaláról ugyanakkor nehezen lenne indokolható, hogy egy idős ember kizárólag korábbi életpályája miatt olyan összegű havi jövedelemből legyen kénytelen megélni, amely a legalapvetőbb kiadásaira sem nyújt reális fedezetet. Ez mutatja meg a társadalombiztosítás egyik legnehezebb egyensúlyi problémáját. Egyszerre kellene érvényesülnie a befizetések és az ellátások közötti kapcsolatnak, valamint annak az elvnek, hogy az időskori létbiztonságnak legyen egy társadalmilag elfogadható alsó határa. A 120 000 forintos nyugdíjminimum ezért nem egyszerűen egy összeg megváltoztatása, hanem annak újragondolása is, hogy hol húzódjon ez az alsó határ.

Nem minden 120 ezer forint alatti ellátás válik automatikusan 120 ezer forintossá

A változás értelmezésekor fontos elkerülni egy könnyen adódó félreértést. A nyugdíjminimum 120 000 forintra emelése nem feltétlenül jelenti azt, hogy valamennyi jelenleg ennél alacsonyabb nyugdíjszerű ellátás automatikusan erre az összegre emelkedik. Az öregségi teljes nyugdíj és például az öregségi résznyugdíj szabályai között lényeges különbség van. A jelenlegi szabályozás alapján az öregségi résznyugdíj esetében nincs olyan minimumszabály, amely az ellátást automatikusan az öregségi nyugdíj legkisebb összegére egészítené ki. Ezért a változás tényleges érintetti körének meghatározásánál a részletszabályoknak kiemelkedő jelentőségük lesz.

Mi lesz a többi, korábban a 28 500 forinthoz kapcsolódó ellátással?

A 120 000 forintos összeg hallatán joggal merülhet fel, hogy ezzel együtt jelentősen megemelkednek-e azok a szociális, családtámogatási vagy egyéb ellátások és jogosultsági határok is, amelyek számításánál korábban az öregségi nyugdíj legkisebb összege volt meghatározó. A válasz a jelenlegi szabályozás alapján: nem automatikusan.

Ennek oka, hogy a jogalkotás korábban létrehozta a szociális vetítési alap fogalmát, amelynek összege jelenleg továbbra is havi 28 500 forint. Számos olyan szociális és családtámogatási szabály, amely korábban az öregségi nyugdíjminimumhoz kapcsolódott, ma már ehhez a külön vetítési alaphoz igazodik.Ilyen kapcsolat jelenik meg többek között egyes családtámogatási ellátásoknál, szociális jogosultsági feltételeknél, jövedelemhatároknál és más támogatási szabályoknál. A gyermekgondozást segítő ellátás, vagyis a GYES havi összege például jelenleg a szociális vetítési alaphoz kapcsolódik. Hasonló a helyzet a gyermeknevelési támogatás, a GYET esetében is. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjminimum 28 500 forintról 120 000 forintra történő emeléséből önmagában nem következik a GYES vagy a GYET 120 000 forintra emelkedése. Ugyanez igaz azokra a jogosultsági határokra is, amelyeket a jogszabály már nem az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének, hanem a szociális vetítési alapnak valamely százalékában határoz meg.

A 28 500 forintos összeg tehát nem feltétlenül tűnik el a rendszerből

Ez első látásra furcsa helyzetet teremthet. Miközben az öregségi nyugdíj legkisebb összege 120 000 forintra emelkedhet, a szociális vetítési alap – külön jogszabályi változás hiányában – továbbra is 28 500 forint maradhat. Így két, korábban szorosan összekapcsolódó összeg teljesen eltérő szerepet tölthet be: az egyik a nyugdíjrendszer minimumszabályaként, a másik pedig különböző szociális ellátások és jogosultsági küszöbök számítási alapjaként működhet tovább. Ezért minden olyan ellátásnál, támogatásnál vagy jövedelemhatárnál külön meg kell vizsgálni a jogszabály pontos megfogalmazását, amely jelenleg 28 500 forintos összeghez kapcsolódik. Ha a szabály a „szociális vetítési alapra” hivatkozik, a nyugdíjminimum emelése önmagában nem változtatja meg az adott ellátás összegét vagy jogosultsági határát. Ha viszont valamely rendelkezés továbbra is közvetlenül az „öregségi nyugdíj legkisebb összegéhez” kapcsol egy összeget, annak esetében már külön vizsgálni kell, hogy a 120 000 forintos minimum bevezetése milyen következménnyel jár.

Nemcsak a jelenlegi nyugdíjasoknak fontos a változás

A döntés üzenete azok számára is fontos, akik még aktív korban vannak. A nyugdíj összege továbbra sem kizárólag attól függ, hogy az állam a jövőben milyen minimumösszeget határoz meg. A szolgálati idő, a bejelentett kereset és a nyugdíjjárulék szempontjából figyelembe vehető életpálya továbbra is meghatározó tényező marad. A munkavállalók számára ezért egyre fontosabb, hogy már aktív éveik alatt ellenőrizzék biztosítási jogviszonyukat és a nyilvántartott adataikat, ne csak néhány évvel a nyugdíjkorhatár elérése előtt szembesüljenek az esetleges eltérésekkel. A munkáltatók oldaláról pedig továbbra is alapvető felelősség a munkaviszony, a tényleges kereset és a járulékalapot képező jövedelem szabályszerű bevallása.

A valódi kérdés az egyensúly megtalálása

A 28 500 forintos nyugdíjminimum hosszú időn keresztül történő változatlanul hagyása egyre távolabb vitte ezt az összeget a tényleges megélhetési viszonyoktól, ezért a minimum érdemi felülvizsgálata szakmailag indokolható. A jelentős emelés ugyanakkor szükségszerűen felveti azt a kérdést is, hogyan őrizhető meg a nyugdíjrendszerben a hosszabb szolgálati idő és a magasabb járulékalapot képező keresetek jelentősége. A cél nem lehet az eltérő életpályák közötti különbségek teljes eltüntetése, ugyanakkor az sem tekinthető megfelelő megoldásnak, ha valaki időskorában olyan alacsony jövedelmi szintre kerül, amelyből az alapvető megélhetés sem biztosítható. A 120 000 forintos nyugdíjminimum ezért egyszerre jelent szociális védelmet és nyugdíjszakmai kihívást. Hosszabb távon az lesz a meghatározó kérdés, hogy sikerül-e úgy kialakítani az új minimumszabályokat, hogy azok védelmet biztosítsanak a valóban rászorulóknak, miközben továbbra is érzékelhető marad a különbség az eltérő szolgálati idővel és eltérő járulékalapot képező keresetekkel rendelkező életpályák között. A változás teljes hatását pedig csak a részletszabályok ismeretében lehet majd pontosan meghatározni, különösen annak tekintetében, hogy pontosan mely nyugdíjakra terjed ki a 120 000 forintos minimum, és változik-e ezzel párhuzamosan bármely más ellátás vagy számítási alap.