A munkapszichológia megkülönbözteti a „szeretek sokat dolgozni és tudok is sokat dolgozni” típusú embert és a munkaalkoholistát, ugyanis míg az előbbinek magas a teljesítménye, hatékonyan végzi a munkáját, addig a munkamániás csupán inkább mappákkal a hóna alatt rohangál, és nélkülözhetetlennek láttatja magát, miközben a mérhető munkával kapcsolatos eredményei alacsonyak – mondta a hirado.hu-nak Kisházy Gergely munkapszichológus.
A munkamániás ember nem arra motivált, hogy jól teljesítsen, hanem arra, hogy kialakítson egy képet magáról, mintha a munkája lenne az élete, míg a “szeretek és tudok is sokat dolgozni” típusú munkaerő tud pihenni, lazítani, tudja függetleníteni magát a munkától, miközben jól és eredményesen dolgozik.
Valójában a munkamánia, ahogyan azt az angol megnevezése is mutatja workalkoholic (munkaalkoholizmus) is egy szenvedélybetegség. Éppen úgy függőséget tud okozni, akár az alkohol vagy a cigaretta.
A munkamániás emberek rögeszmésen szükségét érzik, hogy dolgozzanak. Egy-egy hosszú hétvégén vagy a nyári szabadság alatt szinte megőrülnek, akár vissza is mennek a nyaralásból is, hogy megkerülhetetlennek, fontosnak tűnjenek – mondta a munkapszichológus.
Aki időben észreveszi és segítséget kér, kigyógyulhat ebből a szenvedélybetegségből, de ahogy minden függőségre jellemző, ha későn kap észbe valaki, akkor kisebb az esélye rá, hogy teljesen felépüljön, és a visszaesés valószínűsége is nagyobb. Sokan, ha a munkamániából ki is gyógyulnak, valami másban például a megszállottságig túlzásba vitt sportban keresnek menedéket.
Alapvetően egyelőre nem tartják a betegségként számon a munkamániát, így a gyógyítása is nehézkesebb.
(Hirado.hu)