Arányukat tekintve is szomorú, hogy a társadalom mintha nem elsősorban erőforrásként tekintene rájuk, hanem inkább koloncként, passzív eltartottként. Bár az ötvenesekre ez még semmiképp nem igaz, a fiatalság és hibátlan külső bűvöletében élő, modern fogyasztói társadalom hajlamos egyrészt elnagyolt dobozokban gondolkodni és elmosni a különbségeket, másrészt eleve lemondani azokról, akik életük delén túl vannak. Az idősebb korosztályok nemhogy nem kapnak elég figyelmet és tiszteletet, de napjainkra jellemző az ’ageizmus’ (életkor szerinti diszkrimináció), amely leginkább a munkaerő-piaci mellőzöttségben érzékelhető. Ennél is érthetetlenebb, hogy a gazdasági életben sem igazán vették még észre a trendváltást, és azt, hogy a lakosság elöregedése óriási piaci lehetőségeket teremt. A mai, nyugdíjas kor felé haladó generáció ugyanis többet fogyaszt és költ, mint elődei – és már van is miből.
(HVG)