Cristina Amaral: Tanulmányok és a gyakorlat is azt mutatja, hogy a vidéki nők és lányok helyzetének javítása elengedhetetlen a mezőgazdaság fejlődéséhez. A nők a mezőgazdasági munkaerő egy nem elhanyagolható részét adják. A FAO pedig elismeri a szerepüket és hozzájárulásukat az éhezés és a szegénység felszámolásához.A női egyenjogúság megvalósítása része a FAO vállalásainak, ahogy azt az 1979-ben elfogadott a Nők elleni Diszkrimináció Egyezmény (CEDAW) is megfogalmazza, melynek minden FAO tagállam részes fele, és a szervezet saját egyenjogúsági politikája is ezt bizonyítja.Miközben az országok között sok eltérés mutatkozik a női egyenjogúság tekintetében, a régió átlagát nézve az iskolázottsági és gazdasági mutatók egyértelműen biztatók. Ha azonban ezeket részleteiben vizsgáljuk, lebontva például helyre, mint város vagy vidék, feltárulnak előttünk az egyensúlytalanságok. És természetesen jellemzően nem a vidéki nők javára billen a mérleg. Ők kevesebbet keresnek, szűkebbek a gazdasági lehetőségeik, és, mindezek következményeként, nagyobb az esélyük a társadalmi lecsúszásra.A legfontosabb tanácsom az, hogy meg kell ragadni minden lehetőséget a tanulásra. Tanulni, amennyit csak lehet. Szélesíteni a látóterünket. Az oktatás elsődleges a nők helyzetének javításában, és ehhez sosem késő. Másodszor, ne ijedjünk meg az aktív társadalmi szerepvállalástól. Legyen véleményünk és váljunk részeseivé közösségünk társadalmi és politikai életének. Hallassuk a hangunkat. Csatlakozzunk másokhoz és vegyünk részt a helyi szerveződésekben. Végül, de nem utolsó sorban, küzdjünk a gazdasági függetlenségünkért.
(Piac és Profit)