Nemhogy európai, de még magyar bérunió sincs - mondta Bod Péter Ákos, a Magyar Közgazdasági Társaság szakmai rendezvényén. Pedig Fehérgyarmaton teljesen más az életszínvonal, mint Sopronban, és még a Mol is annak tudatában árazza az üzemanyagot, hogy tudja, Magyarország nem egy ország.
Hasonló megosztottság jellemzi hazánkat a termelékenység területén is, hiszen egy nagy cég egy alkalmazottra jutó termelékenysége háromszor nagyobb, mint egy 10 főnél kisebb cégnél. Ráadásul hiába nőtt a gazdaság, ezzel párhuzamosan a foglalkoztatottság is, 2010-es bázison a hazai termelékenység csak egy helyben toporog. Így pedig nehéz tartós bérfelzárkóztatást elérni.
Mit tehetne ilyen helyzetben a gazdaságpolitika? Vagyis mit nem kellene tennie? Egyrészt biztosítania kellene a rugalmas lakásbérleti rendszert, a területi eltérésekben, a munkaerő kötöttségében szerepet játszhat a lakáspolitika is, mely jelenleg az ingatlanok tulajdonlását támogatja elsősorban. Az oktatás területén figyelni kellene a tanulás képességére is, ahelyett, hogy olyan praktikus készségeket tanítanak, melyek a jelenlegi munkaerőhiány gyors feloldását ígérik. És Bod Péter Ákos szerint fontos lenne az is, hogy a gazdaságpolitika ne ártson, a törvények kiszámíthatatlansága ugyanis fékezi a termelékenységnövelő beruházásokat.
A magas adóterhelést kellene az államnak csökkentenie, valamint a saját alkalmazottain keresztül kellene példát mutatni a bérrendezés terén ahelyett, hogy a vállalkozások bérkérdéseivel foglalkozik - mondta Palócz. A Kopint-Tárki vezérigazgatója megjegyezte: a kormány a minimálbér és garantált bérminimum emelését is túllőtte, kommunikációs szinten főleg. Ez a siker ugyanis nem a kormánynak, hanem a vállalkozásoknak köszönhető, ők viselik a legnagyobb terhét. A garantált bérminimum teljes költsége 33 ezer forinttal emelkedett, melyből 21 kerül a dolgozóhoz, a maradék pedig a NAV-hoz.
(Mfor)