A szűkös munkaerő-kínálat miatt bérverseny alakult ki: egy év alatt több mint 11 százalékkal emelkedtek a bruttó keresetek a vállalatoknál. A költségek tehát növekedtek, és ezt nem váltotta ki a foglalkoztatást terhelő járulékok csökkenése, ráadásul az infláció csak 1-2 százalék, a termelés pedig várhatóan 3,5-4 százalékkal nő idén. Ezért 2017-ben emelkedni fog a bérköltségek aránya a magyar cégeknél.
Ez egy paradox helyzet: miközben lendületesen nő a gazdaság, a vállalatok nyeresége arányaiban, vagy akár abszolút értékben is visszaesik.
Mindebből akár egy kedvező strukturális változás is elindulhat. Csak azok a cégek tudják elkerülni az eredmény romlását, amelyek dinamikusan növelik a termelékenységüket. Az alacsony vagy stagnáló termelékenységű vállalatok elbocsátásokra kényszerülnek, esetleg meg is szűnnek. Eközben az erősek többet tudnak fizetni, így magasabb bérszinten alakul ki egy új munkaerőpiaci egyensúly. A változást túlélő cégek többet is tudnak beruházni, több hozzáadott értéket termelnek, így összességében jobban nő a GDP.
Ha viszont a gazdaság vállalati szerkezete duális – tehát ha óriási különbségek vannak egyes vállalati csoportok között például termelékenység alapján, vagy egyes vállalatok piacon kívüli, szürke, vagy akár nem jogkövető válaszokat adnak a kihívásokra -, akkor nem érvényesül ez az elmélet. A valóságban jelentős a különbség a magyar és a külföldi tulajdonú cégek termelékenysége között, ezért teljesen eltérő eséllyel fogják tudni kezelni a munkaerőhiány problémáját.
(24.hu)