A határozatlan idejű munkaviszony a magyar munkajogban kiemelt védelmi szintet biztosít a munkavállaló számára.
Ez a jogviszonyforma nagyobb jogbiztonságot nyújt, mivel a munkáltató csak törvényben meghatározott feltételek mellett szüntetheti meg, és felmondás esetén a munkavállalót felmondási idő, valamint jogosultság fennállása esetén végkielégítés is megilleti.

Ezzel szemben a határozott idejű munkaviszony időben korlátozott, előre meghatározott megszűnési időponttal jár, és lényegesen szűkebb felmondásvédelmet biztosít.
Ez a foglalkoztatási forma a munkavállaló számára fokozott bizonytalanságot jelent.

A módosítás hátrányos jellege

Éppen ezért egy határozatlan idejű munkaviszony határozott idejűvé történő módosítása a munkavállaló szempontjából objektíven hátrányos változásnak minősül.
A módosítás következtében a munkavállaló elveszítheti:
- a hosszabb távú foglalkoztatás biztonságát,
- a felmondásvédelemből fakadó jogait,
- valamint a végkielégítéshez való jogosultság reális esélyét.

Ez a változás nem tekinthető pusztán technikai jellegűnek, hanem a munkavállaló jogi és egzisztenciális helyzetét kedvezőtlenül érinti.

Jogkövetkezmények

A fenti okok miatt egy ilyen módosítás kizárólag valódi, önkéntes közös megegyezéssel lehet jogszerű (Mt. 58. § (1)).
Nem kényszeríthető ki közvetlen vagy közvetett nyomásgyakorlással, és különösen aggályos, ha a munkáltató azt egyes munkavállalói csoportokra szelektíven alkalmazza.

Amennyiben a hátrányos módosítás védett tulajdonság alapján történik, az az egyenlő bánásmód követelményébe ütközik (Mt. 12. §, Ebktv. 8. §), és diszkriminációnak minősülhet.

Összegzés

A határozatlan idejű munkaviszony nem pusztán szerződéses forma, hanem a munkavállaló jogbiztonságának egyik legfontosabb garanciája.
Ennek határozott időre történő módosítása a munkavállaló helyzetét hátrányosan érinti, ezért fokozott jogi megítélés alá esik.