A közös megegyezés a munkaviszony megszüntetésének egyik leginkább „önkéntes” formája.
A jog abból indul ki, hogy ilyenkor mindkét fél átgondolta a döntést, és annak következményeit elfogadta.
Ha a munkavállaló kezdeményezte a megállapodást, akkor különösen nehéz utólag arra hivatkozni, hogy az jogellenes volt.
Pusztán formai hibákra hivatkozni általában nem elegendő, ha a felek valódi akarata egyértelmű volt.
A bíróság ilyenkor azt nézi, hogy ténylegesen létrejött-e a megegyezés, és nem azt, hogy utólag ki mit gondolt róla.