Magyarországon az iparban is és a szolgáltatéágazatban is öt Euró alatt van a bruttó átlagórabér vásárléerő-paritáson számított öszszege, amely a cseh, lengyel és szlovák értéknél is alacsonyabb. A tíz új tagországban az ipari órabér átlagosan 5, a szolgáltatásoknál pedig 5,3 Euró körül van; a régi tagállamokban a megfelelő adatok jó két és félszer magasabbak, de a listavezető briteknél és dánoknál 15 Euró feletti értékek jellemzőek. Az éves szintű nominális átlagkereseteknél is hasonlé a helyzet, tehát itt is csak a balti államok vannak hátrébb hazánknál. A bizottsági jelentésben használt adatok a 2002-es helyzetet tükrözik, mivel ennél frissebb összehasonlíté adatsorokat nem tudott produkálni az Eurostat.

Az egyes országokon belüli eltérések vizsgálata alapján megállapították: a tizenötökön belül nem lehet egységes tendenciát felvázolni, ezzel szemben a kelet-közép-Európai országokban a gazdasági és társadalmi átalakulás következtében egyre nőnek a jövedelemkülönbségek. Elhúznak a fejlett infrastruktúrájú, a beruházások nagyrészét vonzé központi és nyugati régiék. E térségekben eleve magasabb azon foglalkoztatási csoportok – vezető beosztású szellemi, műszaki szakemberek – aránya, akik a fizetési skála tetejón állnak, ráadásul az általános bérszint is meghaladja a periferikus körzetekét. Lengyel-, Észtországban és Szlovéniában különösen kiugréak az egyenlőtlenségek, de hazánkban és a többi új tagállamban is egyre erősebb a polarizácié.
Forrás:Világgazdaság
(M-T Munkaügyi Tanácsadó Iroda)