A hazai gyümölcstermesztés 2-3 évtizede erőteljes lejtmenetben van, melynek - a Fruitweb szakcikke szerint - szemléletes példája az alma és a málna. A korábban világhírű magyar málna és alma termelési volumene is folyamatosan csökken, piacuk egyre inkább szűkül. A probléma nem a piacigény hiánya, lenne, aki megvenné a magyar gyümölcsöket. A gond az, hogy versenyképes méretű árualapok hiányában nem sikerült piacra juttatni és/vagy a termelés gyenge hatékonysága miatt nem versenyképes önköltségen termelnek Magyarországon.
A jelenség ráadásul nem is új a portál szerint: a fent felsorolt tényezők hiányoznak a hazai kertészetből már mintegy 15-20 éve. Ennek az állapotnak, illetve folyamatnak az egyik állomása, hogy a leginkább tőke-, szaktudás- és munkaerő-igényes, valamint a klimatikus viszonyok változására legérzékenyebb ágazatok (málna, szeder) mára eltűntek a termesztésből.
A termőterület változása nagyon eltérő az egyes gyümölcsfajok között. Egyes szakágazatok esetében (kajszi, őszibarack, alma, málna, szeder, köszméte, ribiszke) területi visszaesés tapasztalható, sőt a málna, a szeder és a fekete ribiszke a megszűnés határára jutott, néhány ágazat növekedett (cseresznye, szamóca, bodza, dió), a harmadik "blokkba" tartozók (körte, meggy, szilva) pedig területileg gyakorlatilag stagnálnak. A bodza és a dió megháromszorozta termőterületét az elmúlt 10-15 évben, ami azonban alapvetően nem a kiváló jövedelmezőségükre, hanem alacsony tőke- és munkaerő-igényükre vezethető vissza - írják.
(Napi.hu)