Ez azt jelenti, hogy a munkavállalók fele ennél kevesebbet, a másik fele pedig ennél többet keres. Ha például 100 ember fizetését vizsgálják, akkor a sorba rendezett keresetek közül az 50. és 51. érték alapján határozzák meg a mediánt. Nagyobb statisztikai adatbázisok esetében ugyanez az elv érvényesül több százezer vagy akár több millió munkavállaló adatai alapján is.

A mediánbér azért ad valósághűbb képet a keresetekről, mert nem torzítják a kiugróan magas jövedelmek. Ha egy vállalatnál vagy akár országos szinten néhány vezető vagy speciális szakterületen dolgozó rendkívül magas fizetést kap, az jelentősen megemeli az átlagkeresetet, miközben a dolgozók többségének bére ennél jóval alacsonyabb lehet.

Egy egyszerű példa:
Öt munkavállaló havi bruttó bére a következő:
300 000 Ft, 340 000 Ft, 380 000 Ft, 420 000 Ft és 2 000 000 Ft.

Az átlagkereset ebben az esetben 688 000 Ft lenne, ami azt a látszatot keltheti, hogy mindenki közel 700 ezer forintot keres. Valójában azonban négy dolgozó ennél jóval kevesebbet kap. A mediánbér viszont 380 000 Ft, mert ez áll a sor közepén, így sokkal pontosabban tükrözi a tipikus munkavállaló keresetét. Éppen ezért a munkaerőpiaci szakemberek és a közgazdászok a bérek összehasonlításakor egyre gyakrabban a mediánkeresetet tekintik a lakosság jövedelmi helyzetét legjobban bemutató mutatónak.