Miért nem járt táppénz a saját jogú nyugdíjasnak?

A Tbj. alapján a biztosítottak körének meghatározásakor alapvető jelentősége van annak, hogy az érintett kiegészítő tevékenységet folytató személynek minősül-e. A munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjas főszabály szerint nem minősül biztosítottnak, ezért e jogviszonyára tekintettel táppénzre sem szerez jogosultságot.

Ha tehát a nyugdíjhatározat alapján a munkavállaló már 2021-től saját jogú nyugdíjas volt, ezt a státuszt a 2023-ban és 2024-ben kifizetett táppénzek jogosultságának vizsgálatánál is figyelembe kell venni.

Amennyiben más, a jogosultságot megalapozó körülmény nem állt fenn, a 2023–2024-ben folyósított táppénzek jogalap nélkül felvett egészségbiztosítási pénzbeli ellátásnak minősülhetnek.

Mit jelent a 90 napos szabály?

Az Ebtv. 66. § alapján, aki egészségbiztosítási pénzbeli ellátást vagy baleseti táppénzt jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtől számított 90 napon belül írásban kötelezték.

A 90 napon belüli visszakövetelésnél nem szükséges azt vizsgálni, hogy a téves kifizetés kinek a hibájából következett be. Ha objektíve nem járt az ellátás, a visszafizetésre kötelezésnek ezen az alapon helye lehet.

90 napon túl azonban már más a helyzet.

A 90 nap elteltével a jogalap nélkül felvett ellátás az ellátásban részesült személytől akkor követelhető vissza, ha az ellátás felvétele neki felróható. Ezért egy 2026-ban feltárt, 2023–2024-es táppénzkifizetés esetében már nem elegendő pusztán azt megállapítani, hogy a táppénz nem járt: a felróhatóságot is vizsgálni és megfelelően alátámasztani szükséges.

Felróható lehet-e a munkavállalónak, hogy nem közölte nyugdíjas státuszát?

A bemutatott esetben ez a kérdés lehet a visszakövetelés központi eleme. Ha a munkavállaló már 2021-ben olyan nyugdíjhatározattal rendelkezett, amelyből számára egyértelműen megismerhető volt saját jogú nyugdíjas státusza, de erről a munkáltatót, illetve a társadalombiztosítási kifizetőhelyet csak 2026-ban tájékoztatta, akkor megalapozottan felmerülhet az ellátás felvételének felróhatósága.

A Magyar Államkincstár kifizetőhelyi szakmai tájékoztatója szerint a felróhatóság különösen akkor állapítható meg a biztosított terhére, ha olyan tényt, adatot vagy körülményt nem jelentett be, illetve téves adatot közölt, amely az ellátásra való jogosultságát vagy annak összegét befolyásolta.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden ilyen ügyben automatikusan megállapítható a felróhatóság. A konkrét tényállást vizsgálni kell: mikor szerzett tudomást a nyugdíj megállapításáról, mit tartalmazott a határozat, milyen tájékoztatást kapott, milyen adatokat közölt a munkáltatóval és a táppénzigények során, valamint volt-e olyan körülmény, amely miatt alappal feltételezhette, hogy az ellátásra jogosult.

Mit változtat ezen a 2025-ös tb-ellenőrzés?

Ez a kérdés külön vizsgálatot igényel. Önmagában abból, hogy 2025-ben a társadalombiztosítási kifizetőhelynél átfogó ellenőrzés történt, álláspontunk szerint még nem következik automatikusan, hogy egy 2026-ban újonnan feltárt tény alapján a korábbi jogalap nélküli ellátások már egyáltalán nem vizsgálhatók.

Döntő jelentőségű, hogy pontosan mire terjedt ki a 2025-ös ellenőrzés, milyen időszakot és mely ellátási ügyeket vizsgálták, továbbá a nyugdíjas státusz az ellenőrzéskor ismert volt-e vagy egyáltalán ismert lehetett-e.

Ha a munkavállaló a 2021-ben meghozott nyugdíjhatározatot csak 2026-ban mutatta be, akkor olyan lényeges új tény kerülhetett elő, amelyet a 2025-ös ellenőrzés során a kifizetőhely és az ellenőrző szerv nem ismert. Emiatt önmagában a korábbi ellenőrzés megtörténte nem feltétlenül zárja ki a jogalap nélkül folyósított ellátások utólagos rendezését.

Nem az ellenőrzés időpontja dönti el a 90 napos kérdést

A 90 napos szabály szempontjából nem abból kell kiindulni, hogy mikor történt a kifizetőhely átfogó ellenőrzése. A visszakövetelés feltételeit az egyes jogalap nélkül felvett ellátások és a visszafizetésre kötelezés időpontjára figyelemmel kell vizsgálni.

A 2023–2024-ben folyósított táppénzek esetében 2026-ban nyilvánvalóan 90 napon túli visszakövetelésről beszélünk. Emiatt a hangsúly azon van, hogy bizonyítható-e az ellátást felvevő személy felróhatósága.

A korábbi ellenőrzés azonban nem hagyható figyelmen kívül

A 2025-ös ellenőrzés jegyzőkönyvét és az annak alapján meghozott döntéseket mindenképpen át kell tekinteni. Nem mindegy ugyanis, hogy az ellenőrzés általánosságban a kifizetőhely működését vizsgálta, vagy konkrétan az érintett személy 2023–2024. évi táppénzes ügyeire és azok jogszerűségére is kiterjedt.

Ezért nem javasolt általános szabályként kijelenteni sem azt, hogy a korábbi ellenőrzés miatt a követelés már nem érvényesíthető, sem azt, hogy az ellenőrzésnek semmilyen jelentősége nincs. A korábbi ellenőrzés joghatását az ellenőrzési dokumentáció és az esetlegesen meghozott hatósági döntések tartalma alapján kell megítélni.

Szakmai javaslat

Első lépésként célszerű pontosan meghatározni, hogy a 2021-es nyugdíjhatározat alapján mely naptól minősült az érintett saját jogú nyugdíjasnak, és ennek következtében mely 2023–2024. évi táppénzkifizetések váltak jogalap nélkülivé.

Ezt követően külön dokumentálni szükséges a 90 napon túli visszaköveteléshez szükséges felróhatóság körülményeit, különösen azt, hogy a munkavállaló mikor ismerte meg a nyugdíjhatározatot, mikor és milyen módon tájékoztatta erről a munkáltatót, illetve milyen nyilatkozatokat tett a táppénzigénylések során.

Végül át kell tekinteni a 2025-ös tb-ellenőrzés jegyzőkönyvét, határozatát és vizsgálati körét annak eldöntésére, hogy az ellenőrzés milyen joghatással lehet az érintett egyedi ügyek újbóli vizsgálatára.

Összességében tehát a 90 nap elteltéből és a 2025-ös ellenőrzés tényéből önmagában nem következik, hogy a 2023–2024-ben jogalap nélkül folyósított táppénz már nem követelhető vissza. A 90 napon túli visszakövetelés kulcskérdése a munkavállaló felróhatósága, míg a korábbi ellenőrzés hatását annak konkrét tartalma és az akkor ismert tényállás alapján kell megítélni.