Munkaügyi Tudástár

Jogszabály szövege

---

(1) Az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket úgy kell tekinteni, mintha azok érvényes megállapodás alapján állnának fenn. Az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a munkáltató köteles haladéktalanul, azonnali hatállyal megszüntetni, feltéve, hogy az érvénytelenség okát a felek nem hárítják el.
(2) A munkáltató köteles a munkavállalónak annyi időre járó távolléti díjat megfizetni, amennyi a munkáltató felmondása esetén járna, továbbá megfelelően alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is, ha a munkaszerződés a munkáltató oldalán felmerült okból érvénytelen és azt az (1) bekezdés alapján meg kell szüntetni.
(3) Ha a megállapodás valamely része érvénytelen, helyette a munkaviszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, kivéve, ha a felek az érvénytelen rész nélkül nem állapodtak volna meg.
(4) Az egyoldalú jognyilatkozat érvénytelensége esetén e jognyilatkozatból jogok és kötelezettségek nem származnak.
(5) A munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat érvénytelensége esetén – a munkáltató saját jognyilatkozatának sikeres megtámadását kivéve – a 82–84. §-ban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

Magyarázat

---

Ez a paragrafus a munkáltató és a munkavállaló jognyilatkozatainak megtételére vonatkozó fő szabályokat tartalmazza. Leírja, hogyan kell ezeket közölni, mikortól hatályosak, és milyen határidőkhöz kötődnek. Lényeges, hogy a másik fél ténylegesen tudomást szerezzen a nyilatkozatról, hiszen ettől kezdve keletkeznek jogok és kötelezettségek. A rendelkezés segít abban, hogy a felek tisztában legyenek azzal, mikor „lép életbe” egy döntés vagy közlés.

Jogszabály szövege

---

(1) A munkaviszony megszűnik
a) a munkavállaló halálával,
b) a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével,
c) a határozott idő lejártával,
d) a (3) bekezdésben meghatározott esetben,
e) törvényben meghatározott más esetben.
(2) A munkavállalót a munkáltató felmondása esetén meghatározott munkavégzés alóli felmentés idejére járó távolléti díjnak megfelelő összeg illeti meg, ha a munkaviszony az (1) bekezdés b) vagy d) pont alapján szűnik meg, kivéve, ha a felmentés tartamára a munkavállaló munkabérre nem lenne jogosult, vagy jogszabály másképp rendelkezik.
(3) Megszűnik a munkaviszony, ha a 36. § (1) bekezdése szerint jogügylet vagy jogszabály rendelkezése alapján a gazdasági egységet átvevő munkáltató nem e törvény hatálya alá tartozik.
(4) A (3) bekezdés szerinti esetben az átadó legkésőbb a munkaviszony megszűnését megelőzően tizenöt nappal köteles az érintett munkavállalót írásban tájékoztatni a megszűnés időpontjáról vagy tervezett időpontjáról és a megszűnés indokáról.

Magyarázat

---

Ez a fejezet azt szabályozza, mi történik a munkaviszonyokkal, ha a munkáltató személye megváltozik – például átszervezés, cégeladás vagy tevékenység-átruházás miatt. A fő elv az, hogy a munkavállalók jogai és alapvető feltételei ne vesszenek el pusztán amiatt, hogy ki az új munkáltató. A szabály rögzíti az átadó és az átvevő munkáltató felelősségét, és kimondja, hogy a munkaszerződések főszabály szerint változatlanul fennmaradnak. Így a dolgozók számára a változás nem jelent egyik napról a másikra teljes bizonytalanságot.

Jogszabály szövege

---

(1) A munkáltató felmondása esetén köteles a munkavállalót – legalább a felmondási idő felére – a munkavégzés alól felmenteni. A töredéknapot egész napként kell figyelembe venni.
(2) A munkavégzés alól a munkavállalót a kívánságának megfelelően – legfeljebb két részletben – kell felmenteni.
(3) A munkavégzés alóli felmentés tartamára a munkavállalót távolléti díj illeti meg, kivéve, ha munkabérre egyébként nem lenne jogosult.
(4) A kifizetett munkabért visszakövetelni nem lehet, ha a munkavállalót a munkavégzés alól végleg felmentették és a munkabér fizetését kizáró körülmény a munkavégzés alóli felmentés után következett be.

Magyarázat

---

Ez a szakasz a munkaviszony megszüntetésének általános szabályait tartalmazza. Meghatározza, milyen formában és milyen indoklással lehet megszüntetni a jogviszonyt, és milyen határidőket kell betartani. A szabály célja, hogy a munkáltató és a munkavállaló egyaránt tisztességes eljárásra legyen kötelezve, amikor elválnak egymástól. Így a megszüntetés folyamata átlátható és jogszerű keretek között zajlik.

Jogszabály szövege

---

(1) A munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha munkaviszonya
a) a munkáltató felmondása,
b) a munkáltató jogutód nélküli megszűnése, vagy
c) a 63. § (1) bekezdés d) pontja
alapján szűnik meg.
(2) A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában a (3) bekezdésben meghatározott tartamban fennálljon. A végkielégítésre való jogosultság szempontjából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg, kivéve
a) a szülési szabadság, a szülői szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (128. §),
b) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (132. §) három hónapot meg nem haladó
tartamát. *
(3) A végkielégítés mértéke
a) legalább három év esetén egyhavi,
b) legalább öt év esetén kéthavi,
c) legalább tíz év esetén háromhavi,
d) legalább tizenöt év esetén négyhavi,
e) legalább húsz év esetén öthavi,
f) legalább huszonöt év esetén hathavi
távolléti díj összege.
(4) A végkielégítésnek a (3) bekezdés
a) a)–b) pontban meghatározott mértéke egyhavi,
b) c)–d) pontban meghatározott mértéke kéthavi,
c) e)–f) pontban meghatározott mértéke háromhavi
távolléti díj összegével emelkedik, ha a munkaviszony az (1) bekezdésben meghatározott módon és a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül szűnik meg.
(5) Nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha
a) a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül, vagy
b) a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy a nem egészségi okkal összefüggő képessége.

Magyarázat

---

A paragrafus a különböző megszüntetési módok közös kereteit rajzolja fel. Szerepel benne például a formai követelmény (általában írásbeliség), az indokolás tartalma és a közlés szabályai. A rendelkezés arra szolgál, hogy a felek ne érhessék váratlanul egymást, és az eljárás végig követhető legyen. Ez mindkét oldalt védi egy későbbi jogvita esetén.

Jogszabály szövege

---

(1) Azonnali hatályú felmondással – indokolás nélkül – megszüntetheti
a) a fél a munkaviszonyt a próbaidő alatt,
b) a munkáltató a határozott idejű munkaviszonyt.
(2) Az (1) bekezdés b) pont szerinti megszüntetés esetén a munkavállaló jogosult tizenkét havi, vagy ha a határozott időből hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre járó távolléti díjára.

Magyarázat

---

A paragrafus arról rendelkezik, hogyan lehet próbaidőt kikötni a munkaszerződésben. Meghatározza a maximális időtartamot, és azt is, hogy a próbaidő alatt egyszerűbb feltételekkel lehet elválni egymástól. Ez a megoldás mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak biztonságot ad: ha kiderül, hogy mégsem működik az együttműködés, könnyebben lezárható a jogviszony. A szabály ugyanakkor keretek közé szorítja a próbaidő alkalmazását, hogy ne lehessen visszaélni vele.

Jogszabály szövege

---

(1) A munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárt.
(2) A munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló tizenkéthavi távolléti díjának összegét.
(3) A munkavállaló az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően jogosult a végkielégítés összegére, ha munkaviszonya
a) jogellenesen nem felmondással szűnt meg, vagy
b) munkaviszonya megszűnésekor a 77. § (5) bekezdés b) pontja alapján nem részesült végkielégítésben.
(4) A munkavállaló az (1)–(2) bekezdésben foglaltak helyett követelheti a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget.

Magyarázat

---

A paragrafus a különböző megszüntetési módok közös kereteit rajzolja fel. Szerepel benne például a formai követelmény (általában írásbeliség), az indokolás tartalma és a közlés szabályai. A rendelkezés arra szolgál, hogy a felek ne érhessék váratlanul egymást, és az eljárás végig követhető legyen. Ez mindkét oldalt védi egy későbbi jogvita esetén.

Jogszabály szövege

---

(1) A munkavállaló kérelmére a bíróság a munkaviszonyt helyreállítja, ha
a) a munkaviszony megszüntetése
aa) az egyenlő bánásmód követelményébe,
ab) a joggal való visszaélés tilalmába,
ac) a 65. § (3) bekezdésébe, vagy
ad) a 273. § (1) bekezdésébe ütközött,
b) a munkavállaló a munkaviszony megszüntetésekor munkavállalói képviselő volt, vagy
c) a munkavállaló a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését vagy erre irányuló saját jognyilatkozatát sikerrel támadta meg.
(2) A munkaviszony helyreállítását követően keletkezett, a munkaviszonyban töltött időhöz kapcsolódó jogosultság tekintetében a munkaviszony megszüntetése (megszűnése) és annak helyreállítása közötti tartamot munkaviszonyban töltött időnek kell tekinteni.
(3) Meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét, egyéb járandóságát és ezt meghaladó kárát. Elmaradt munkabérként a munkavállaló távolléti díját kell figyelembe venni.
(4) Az elmaradt munkabér és egyéb járandóság összegének számításánál le kell vonni,
a) amit a munkavállaló megkeresett, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna, továbbá
b) a munkaviszony megszüntetésekor kifizetett végkielégítést.

Magyarázat

---

Ez a paragrafus a végkielégítés feltételeit és mértékét szabályozza. A végkielégítés egy egyszeri juttatás, amely bizonyos felmondási okok esetén jár a munkavállalónak, ha huzamosabb ideje dolgozik a munkáltatónál. A szabály meghatározza, milyen esetekben jár ez a juttatás, és hány év munkaviszony után mekkora összeg illeti meg a dolgozót. Célja, hogy anyagi támaszt nyújtson a munkavállalónak, amikor a munkaviszonya az akaratán kívül szűnik meg.

Jogszabály szövege

---

(1) A munkavállaló, ha munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, köteles a munkavállalói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget megfizetni.
(2) A munkavállaló, ha a határozott tartamú munkaviszonyát szünteti meg jogellenesen, a határozott időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb háromhavi távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni.
(3) A munkáltató követelheti az (1) vagy (2) bekezdésben meghatározott mértéket meghaladó kárának megtérítését is. Ezek együttesen nem haladhatják meg a munkavállaló tizenkét havi távolléti díjának összegét.
(4) A jogellenes munkaviszony-megszüntetés szabályait kell megfelelően alkalmazni, ha a munkavállaló munkakörét nem az előírt rendben adja át.

Magyarázat

---

A paragrafus a különböző megszüntetési módok közös kereteit rajzolja fel. Szerepel benne például a formai követelmény (általában írásbeliség), az indokolás tartalma és a közlés szabályai. A rendelkezés arra szolgál, hogy a felek ne érhessék váratlanul egymást, és az eljárás végig követhető legyen. Ez mindkét oldalt védi egy későbbi jogvita esetén.

Jogszabály szövege

---

(1) A munkavállalót távolléti díj illeti meg
a) a szabadság tartamára,
b) az 55. § (1) bekezdés c)–g), j) és m) pontjában meghatározott esetben,
c) az 55. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott esetben, ha tanúként hallgatják meg,
d) óra- vagy teljesítménybérezés esetén a napi munkaidő tartamára, ha az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti nap miatt csökken a teljesítendő munkaidő,
e) az 54. § (3) bekezdésben, az 55. § (5) bekezdésében meghatározott esetben, és
f) ha munkaviszonyra vonatkozó szabály rendelkezésre állás vagy munkavégzés nélkül munkabér fizetését annak mértéke meghatározása nélkül írja elő.
(2) Az (1) bekezdés d) pontjától eltérően, ha a munkavállaló a munkaszüneti napon keresőképtelen, részére a távolléti díj hetven százaléka jár. Nem illeti meg távolléti díj, ha a keresőképtelenségére tekintettel táppénzben vagy baleseti táppénzben részesül.
(3) A munkavállaló a betegszabadság tartamára a távolléti díj hetven százalékára jogosult.
(4) A munkavállaló az apasági szabadság öt munkanapjára távolléti díjra, a hatodik munkanapjától a távolléti díj negyven százalékára jogosult.
(5) A munkavállaló a szülői szabadság tartamára a távolléti díj tíz százalékára jogosult, amelyet csökkenteni kell az erre az időszakra a munkavállalónak megfizetett, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 42/A. § (1) bekezdése vagy 42/E. § (1) bekezdése szerinti gyermekgondozási díj, a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 20. § (1) bekezdése szerinti gyermekgondozást segítő ellátás összegével.
(6) A munkavállalót, ha a munkáltató hozzájárulása alapján mentesül a rendelkezésre állási kötelessége alól, a megállapodásuk szerint illeti meg díjazás.

Magyarázat

---

A rendelkezés a munkaidő szervezésére ad kereteket. Arról szól, hogy a munkavállaló ne legyen tartósan túlterhelve, és a munkanapok között megfelelő pihenőidő álljon rendelkezésre. A paragrafus gyakorlati útmutatóként szolgál a beosztások készítéséhez, és védi a dolgozókat a túlzott igénybevételtől. Így segít egyensúlyt tartani a gazdasági érdekek és az emberi teherbírás között.

Jogszabály szövege

---

(1) A távolléti díjat *
a) az esedékessége időpontjában érvényes alapbér (136. §), pótlékátalány (145. §),
b) az esedékesség időpontját megelőző utolsó hat hónapra (irányadó időszak) kifizetett
ba) teljesítménybér (150. §),
bb) bérpótlék (151. §)
figyelembevételével kell megállapítani.
(2) Az esedékesség időpontja
a) a távollét kezdő időpontja,
b) a végkielégítés tekintetében
ba) a munkáltatói felmondás közlésének az időpontja,
bb) a 77. § (1) bekezdés b) és c) pontja esetén a munkaviszony megszűnésének időpontja, vagy
c) kártérítési felelősség megállapítása esetén a kár bekövetkezésének időpontja, ha a munkaviszony ezt megelőzően megszűnt, a munkaviszony megszűnésének időpontja.
(3) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott díjazást, ha a távollét tartama során összege módosul, a távollét módosítást követő tartamára a távolléti díj számítása során a módosított összeget kell figyelembe venni.
(4) A távolléti díj megállapításakor az (1) bekezdés szerinti összegeket – a 149–151. §-ban foglaltaknak megfelelően – együttesen kell figyelembe venni.

Magyarázat

---

Ez a paragrafus a végkielégítés feltételeit és mértékét szabályozza. A végkielégítés egy egyszeri juttatás, amely bizonyos felmondási okok esetén jár a munkavállalónak, ha huzamosabb ideje dolgozik a munkáltatónál. A szabály meghatározza, milyen esetekben jár ez a juttatás, és hány év munkaviszony után mekkora összeg illeti meg a dolgozót. Célja, hogy anyagi támaszt nyújtson a munkavállalónak, amikor a munkaviszonya az akaratán kívül szűnik meg.

Jogszabály szövege

---

(1) Havi bér esetén a távolléti díj 148. § (1) bekezdés a) pont szerinti részének meghatározásakor a 136. § (3) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. *
(2) A távolléti díj 148. § (1) bekezdés a) pont szerinti része a havi- vagy órabér és pótlékátalány távollét tartamára történő kifizetésével is teljesíthető és elszámolható.

Magyarázat

---

Ez a paragrafus a Munka Törvénykönyvének egy konkrét területét szabályozza. Részletesen meghatározza az adott helyzetben követendő eljárást, valamint a munkáltató és a munkavállaló jogait és kötelezettségeit. A szabály célja, hogy egyértelmű, mindenki számára követhető kereteket adjon, és megelőzze a vitás helyzeteket. A gyakorlatban azt szolgálja, hogy a felek tudják, mire számíthatnak egy ilyen élethelyzetben.

Jogszabály szövege

---

(1) A távolléti díj meghatározásakor a 137. § (3) bekezdésében foglaltak szerint kifizetett teljesítménybért kell számításba venni.
(2) A teljesítménybért – a kifizetés időpontjától függetlenül – az irányadó időszakra jutó arányos részben kell figyelembe venni.
(3) Teljesítménybérezés esetén a távolléti díj számításánál az alapbért figyelmen kívül kell hagyni.
(4) A teljesítménybért az egy órára járó távolléti díj kiszámításakor úgy kell figyelembe venni, hogy az irányadó időszaki rendes munkaidőre járó teljesítménybér összegét osztani kell az irányadó időszakban rendes munkaidőben teljesített és teljesítménybérrel díjazott órák számával (osztószám).
(5) A távolléti díj meghatározásakor az idő- és teljesítménybér összekapcsolásával megállapított munkabér esetén az időbérrészt a 148. § (1) bekezdés a) pont megfelelő alkalmazásával kell figyelembe venni.

Magyarázat

---

A rendelkezés a munkaidő szervezésére ad kereteket. Arról szól, hogy a munkavállaló ne legyen tartósan túlterhelve, és a munkanapok között megfelelő pihenőidő álljon rendelkezésre. A paragrafus gyakorlati útmutatóként szolgál a beosztások készítéséhez, és védi a dolgozókat a túlzott igénybevételtől. Így segít egyensúlyt tartani a gazdasági érdekek és az emberi teherbírás között.

Jogszabály szövege

---

(1) A távolléti díj megállapításakor a vasárnapi pótlékot, a műszakpótlékot, az éjszakai pótlékot és a 144. § (1) bekezdés szerinti bérpótlékot a (2)–(5) bekezdésben foglaltak szerint kell figyelembe venni. *
(2) A vasárnapi pótlékot a távolléti díj kiszámításánál akkor kell figyelembe venni, ha a munkavállaló az irányadó időszakban legalább a vasárnapok egyharmadában beosztás szerinti munkaidejében munkát végzett. *
(3) A műszakpótlékot és az éjszakai bérpótlékot a távolléti díj kiszámításánál akkor kell figyelembe venni, ha a munkavállaló az irányadó időszakban legalább a beosztás szerinti munkaideje harminc százalékának megfelelő tartamban műszak- vagy éjszakai bérpótlékra jogosító időszakban végzett munkát. *
(4) Az ügyelet és a készenlét tartamára kifizetett bérpótlékot a távolléti díj kiszámításánál akkor kell figyelembe venni, ha a munkáltató a munkavállaló számára az irányadó időszakban átlagosan legalább havi kilencvenhat óra tartamú ügyeletet vagy készenlétet rendelt el. *
(5) A bérpótlékot az egy órára járó távolléti díj kiszámításánál úgy kell figyelembe venni, hogy az irányadó időszakra kifizetett bérpótlék összegét osztani kell az irányadó időszakban, a beosztás szerinti munkaidőben teljesített órák számával (osztószám).

Magyarázat

---

Ez a paragrafus a munkaidőre vonatkozó egyik alapvető szabályt tartalmazza. Meghatározza, mennyit és milyen rendben dolgozhat a munkavállaló, illetve hogyan kell a munkaidőt beosztani. A cél az, hogy a munkáltató rugalmasan szervezhesse a munkát, de közben ne sérüljenek a pihenőidőre és az egészséges munkavégzésre vonatkozó garanciák. A rendelkezés a mindennapi munkaidő-tervezés egyik sarokpontja.

Jogszabály szövege

---

(1) A távolléti díj kiszámításakor, ha az irányadó időszakban munkabér-kifizetés nem történt, az alapbért kell figyelembe venni. *
(2) Hat hónapnál rövidebb munkaviszony esetén, a távolléti díj számításakor irányadó időszakként a naptári hónapokat vagy hónapot kell figyelembe venni. Teljes naptári hónap hiányában az alapbért vagy a havi átalányt kell figyelembe venni.

Magyarázat

---

Ez a paragrafus a Munka Törvénykönyvének egy konkrét területét szabályozza. Részletesen meghatározza az adott helyzetben követendő eljárást, valamint a munkáltató és a munkavállaló jogait és kötelezettségeit. A szabály célja, hogy egyértelmű, mindenki számára követhető kereteket adjon, és megelőzze a vitás helyzeteket. A gyakorlatban azt szolgálja, hogy a felek tudják, mire számíthatnak egy ilyen élethelyzetben.

Jogszabály szövege

---

(1) A munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállását, a kárt, valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania.
(3) A kártérítés mértéke nem haladhatja meg a munkavállaló négyhavi távolléti díjának összegét. Szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás esetén a teljes kárt kell megtéríteni.
(4) Nem kell megtéríteni azt a kárt, amelynek bekövetkezése a károkozás idején nem volt előrelátható, vagy amelyet a munkáltató vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkáltató kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.
(5) A kár megtérítésére a 177. §-ban foglalt rendelkezést kell alkalmazni.

Magyarázat

---

Ez a paragrafus a Munka Törvénykönyvének egy konkrét területét szabályozza. Részletesen meghatározza az adott helyzetben követendő eljárást, valamint a munkáltató és a munkavállaló jogait és kötelezettségeit. A szabály célja, hogy egyértelmű, mindenki számára követhető kereteket adjon, és megelőzze a vitás helyzeteket. A gyakorlatban azt szolgálja, hogy a felek tudják, mire számíthatnak egy ilyen élethelyzetben.

Jogszabály szövege

---

(1) A leltári készletet állandóan egyedül kezelő munkavállaló – a leltárfelelősségi megállapodás eltérő rendelkezése hiányában – a leltárhiány teljes összegéért felel.
(2) A munkavállaló legfeljebb hathavi távolléti díja mértékéig felel, ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli.
(3) Csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a megállapodást kötött munkavállalók távolléti díjának hathavi együttes összegét. A csoportos leltárfelelősségi megállapodás meghatározhatja a felelősség munkavállalók közötti megosztását is, de egyetemleges felelősség megállapításának nincs helye. A munkavállalók távolléti díjuk arányában felelnek, ha a csoportos leltárfelelősségi megállapodás a felelősség megosztását nem rendezi.

Magyarázat

---

Ez a paragrafus a Munka Törvénykönyvének egy konkrét területét szabályozza. Részletesen meghatározza az adott helyzetben követendő eljárást, valamint a munkáltató és a munkavállaló jogait és kötelezettségeit. A szabály célja, hogy egyértelmű, mindenki számára követhető kereteket adjon, és megelőzze a vitás helyzeteket. A gyakorlatban azt szolgálja, hogy a felek tudják, mire számíthatnak egy ilyen élethelyzetben.

Jogszabály szövege

---

(1) Kollektív szerződés e fejezet rendelkezéseitől – a leltárhiányért való kártérítési felelősség mértékét kivéve – csak a munkavállaló javára térhet el.
(2) Kollektív szerződés rendelkezése alapján, gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke legfeljebb a munkavállaló nyolchavi távolléti díjának összege.

Magyarázat

---

Ez a paragrafus a Munka Törvénykönyvének egy konkrét területét szabályozza. Részletesen meghatározza az adott helyzetben követendő eljárást, valamint a munkáltató és a munkavállaló jogait és kötelezettségeit. A szabály célja, hogy egyértelmű, mindenki számára követhető kereteket adjon, és megelőzze a vitás helyzeteket. A gyakorlatban azt szolgálja, hogy a felek tudják, mire számíthatnak egy ilyen élethelyzetben.

Jogszabály szövege

---

(1) A munkáltató és több munkavállaló a munkaszerződésben egy munkakörbe tartozó feladatok közös ellátásában állapodhatnak meg. Valamely munkavállaló akadályoztatása esetén a szerződést kötő más munkavállaló köteles a munkaviszonyból származó kötelezettségek teljesítésére.
(2) A munkaidő beosztására a kötetlen munkarendre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(3) A munkabér a munkavállalókat – eltérő megállapodás hiányában – egyenlő arányban illeti meg.
(4) A munkaviszony megszűnik, ha a munkavállalók száma egy főre csökken. Ebben az esetben a munkáltató köteles annyi időre járó távolléti díjat a munkavállalónak megfizetni, amennyi a munkáltató felmondása esetén járna, továbbá megfelelően alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is.

Magyarázat

---

A paragrafus a különböző megszüntetési módok közös kereteit rajzolja fel. Szerepel benne például a formai követelmény (általában írásbeliség), az indokolás tartalma és a közlés szabályai. A rendelkezés arra szolgál, hogy a felek ne érhessék váratlanul egymást, és az eljárás végig követhető legyen. Ez mindkét oldalt védi egy későbbi jogvita esetén.

Jogszabály szövege

---

(1) A tulajdonosi jogokat gyakorló jogosult meghatározni azokat a munkaköröket, amelyekben csak a 208. § (2) bekezdésében foglaltak alkalmazásával köthető munkaszerződés.
(2) A 208. §-ban foglaltak alapján vezető állású munkavállaló számára teljesítménykövetelményt, valamint az ahhoz kapcsolódó teljesítménybért vagy egyéb juttatást a tulajdonosi jogokat gyakorló állapíthat meg.
(3) Versenytilalmi megállapodást a 208. §-ban foglaltak szerinti vezető állású munkavállalóval a tulajdonosi jogokat gyakorló hozzájárulásával, legfeljebb egyéves tartamra lehet megkötni. A tulajdonosi jogokat gyakorló meghatározhatja azt a munkakört, amelyre vonatkozóan versenytilalmi megállapodás köthető és további feltételeket írhat elő.
(4) A versenytilalmi megállapodás szerinti ellenérték a megállapodás tartamára nem haladhatja meg az azonos időszakra járó távolléti díj ötven százalékát.
(5) A tulajdonosi jogokat gyakorló az (1)–(4) bekezdésben meghatározott jog gyakorlására – törvény eltérő rendelkezése hiányában – más személyt (szervet, testületet) is feljogosíthat.

Magyarázat

---

Ez a paragrafus a Munka Törvénykönyvének egy konkrét területét szabályozza. Részletesen meghatározza az adott helyzetben követendő eljárást, valamint a munkáltató és a munkavállaló jogait és kötelezettségeit. A szabály célja, hogy egyértelmű, mindenki számára követhető kereteket adjon, és megelőzze a vitás helyzeteket. A gyakorlatban azt szolgálja, hogy a felek tudják, mire számíthatnak egy ilyen élethelyzetben.

Jogszabály szövege

---

(1) A vezető munkaszerződése e törvény Második Részében foglalt rendelkezésektől – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – eltérhet.
(2) A vezető munkaszerződése
a) az 55. § (1) bekezdés b), c), e), j), k) és l) pontjában,
b) a 65. § (3) bekezdés a)–d) és g) pontjában,
c) a 113. § (5) bekezdésében,
d) a 118. § (4) bekezdésében,
e) a 118/A. §-ban és
f) a 127–128. §-ban
foglaltaktól nem térhet el.
(3) A vezetőre a kollektív szerződés hatálya nem terjed ki.
(4) A vezető munkarendje kötetlen.
(5) A vezető gondatlan károkozás esetén a teljes kárért felel.
(6) A vezető munkaviszonyának jogellenes megszüntetése esetén – a 84. § (1) és (2) bekezdésében foglaltaktól eltérően – tizenkét havi távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni.

Magyarázat

---

Ez a paragrafus a Munka Törvénykönyvének egy konkrét területét szabályozza. Részletesen meghatározza az adott helyzetben követendő eljárást, valamint a munkáltató és a munkavállaló jogait és kötelezettségeit. A szabály célja, hogy egyértelmű, mindenki számára követhető kereteket adjon, és megelőzze a vitás helyzeteket. A gyakorlatban azt szolgálja, hogy a felek tudják, mire számíthatnak egy ilyen élethelyzetben.

Jogszabály szövege

---

(1) Munkáltatói felmondás esetén
a) *
b) a 66. § (1)–(6) bekezdését és
c) a 68. § (2) bekezdését nem kell alkalmazni.
(2) Az azonnali hatályú felmondás joga a vezetővel szemben az ennek alapjául szolgáló ok bekövetkeztétől számított három éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig gyakorolható.
(3) A vezetőt a munkaviszony megszűnésére tekintettel megillető díjazásból a munkáltató legfeljebb hathavi távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni az esedékességekor, ha a megszüntető nyilatkozat közlésére a csődeljárás vagy felszámolási eljárás megkezdését követően került sor. Az ezt meghaladó összeget a csődeljárás befejezésekor vagy megszüntetésekor, vagy a felszámolási eljárás befejezésekor kell megfizetni.

Magyarázat

---

A rendelkezés arról szól, mikor szakítható meg azonnal a munkaviszony. Ilyen lehet például, ha a másik fél súlyosan megszegi a lényeges kötelezettségeit, vagy olyan magatartást tanúsít, amely teljesen aláássa az együttműködést. A paragrafus szigorú feltételekhez köti ennek alkalmazását, és rövid határidőt ír elő a jog gyakorlására. Így biztosítja, hogy az azonnali hatályú felmondás ne váljon általános, indokolatlan eszközzé.

Jogszabály szövege

---

(1) A választás előkészítése, lebonyolítása, valamint a választási eljárás részletes szabályainak megállapítása a választási bizottság feladata.
(2) A választási bizottságot az üzemi tanács a választásra jogosult munkavállalók közül, legkésőbb a választást hatvan nappal megelőzően hozza létre. A választási bizottság létszáma legalább három fő.
(3) Nem lehet a választási bizottság tagja, aki az üzemi tanács tagja.
(4) Üzemi tanács hiányában a választási bizottságot a munkavállalók hozzák létre.
(5) A választási bizottság tagja tevékenysége ellátásának tartamára mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól. Erre az időre távolléti díj illeti meg.

Magyarázat

---

Ez a paragrafus a Munka Törvénykönyvének egy konkrét területét szabályozza. Részletesen meghatározza az adott helyzetben követendő eljárást, valamint a munkáltató és a munkavállaló jogait és kötelezettségeit. A szabály célja, hogy egyértelmű, mindenki számára követhető kereteket adjon, és megelőzze a vitás helyzeteket. A gyakorlatban azt szolgálja, hogy a felek tudják, mire számíthatnak egy ilyen élethelyzetben.

Jogszabály szövege

---

(1) Feladata ellátása érdekében az üzemi tanács elnökét beosztás szerinti havi munkaideje tizenöt, tagját beosztás szerinti havi munkaideje tíz százalékának megfelelő munkaidő-kedvezmény illeti meg. A munkaidő-kedvezmény igénybevételét – előre nem látható, halasztást nem tűrő és rendkívül indokolt esetet kivéve – legalább öt nappal korábban be kell jelenteni.
(2) A munkaidő-kedvezmény tartamára távolléti díj jár.
(3) Az üzemi tanács egyetértése szükséges az üzemi tanács elnöke munkaviszonyának a munkáltató által felmondással történő megszüntetéséhez vagy a munkáltató üzemi tanács elnökét érintő 53. § szerinti intézkedéséhez. A védelem az üzemi tanács elnökét megbízatásának idejére és annak megszűnését követő hat hónapra illeti meg, feltéve, ha a tisztségét legalább tizenkét hónapon át betöltötte. *
(4) Az üzemi tanács a (3) bekezdésben foglaltak szerinti munkáltatói intézkedéssel kapcsolatos álláspontját a munkáltató írásbeli tájékoztatásának átvételétől számított nyolc napon belül írásban közli. Ha a tervezett intézkedéssel az üzemi tanács nem ért egyet, a tájékoztatásnak az egyet nem értés indokait tartalmaznia kell. Ha az üzemi tanács véleményét a fenti határidőn belül nem közli a munkáltatóval, úgy kell tekinteni, hogy a tervezett intézkedéssel egyetért.
(5) Nem kell alkalmazni a (3)–(4) bekezdésben foglaltakat, ha a munkavállaló a 273. § szerinti védelemre jogosult.

Magyarázat

---

Ez a szakasz a munkaviszony megszüntetésének általános szabályait tartalmazza. Meghatározza, milyen formában és milyen indoklással lehet megszüntetni a jogviszonyt, és milyen határidőket kell betartani. A szabály célja, hogy a munkáltató és a munkavállaló egyaránt tisztességes eljárásra legyen kötelezve, amikor elválnak egymástól. Így a megszüntetés folyamata átlátható és jogszerű keretek között zajlik.

Jogszabály szövege

---

(1) A munkavállalót szakszervezeti érdek-képviseleti tevékenységének ellátása érdekében munkaidő-kedvezmény illeti meg, továbbá a 273. § (3)–(4) bekezdése szerint megjelölt munkavállaló mentesül munkavégzési kötelezettsége alól a munkáltatóval való konzultáció tartamára.
(2) Az (1) bekezdés alapján naptári évenként igénybe vehető összes munkaidő-kedvezmény a munkáltatóval munkaviszonyban álló minden két szakszervezeti tag után havi egy óra. Az igénybe vehető munkaidő-kedvezményt a szakszervezet január elsejei taglétszáma alapján kell meghatározni. *
(3) A munkaidő-kedvezményt a szakszervezet által megjelölt munkavállaló veheti igénybe. A szakszervezet a munkáltatónak a munkaidő-kedvezmény igénybevételét – előre nem látható, halasztást nem tűrő és rendkívül indokolt esetet kivéve – legalább öt nappal korábban köteles bejelenteni.
(4) A munkaidő-kedvezmény a tárgyév végéig vehető igénybe. A munkaidő-kedvezményt megváltani nem lehet.
(5) A munkaidő-kedvezmény, valamint a munkáltatóval való konzultáció tartamára távolléti díj jár.

Magyarázat

---

Ez a paragrafus azt írja le, hogy a munkáltató és a munkavállaló nevében ki járhat el hivatalosan. Egyszerűbben fogalmazva: megmondja, ki írhat alá, ki tehet érvényes nyilatkozatot a cég vagy a dolgozó helyett. A szabály azt is rendezi, mi történik akkor, ha valaki úgy tesz nyilatkozatot, hogy arra valójában nincs felhatalmazása. Így a felek tudják, mikor tekinthető érvényesnek egy döntés vagy megállapodás, és elkerülhetők a félreértések.