Az elmúlt öt év tanulsága, hogy önmagában a bérek emelkedése még nem jelenti automatikusan az életszínvonal javulását. A reálbérek alakulása legalább ilyen fontos mutató. A munkáltatók számára ez az időszak folyamatos alkalmazkodást igényelt, míg a munkavállalók számára a megélhetési költségek növekedése sok esetben felülírta a béremelések pozitív hatását.

2021-ben a gazdaság fokozatosan kilábalt a világjárvány okozta visszaesésből. Számos vállalkozás újraindította beruházásait, és ismét megjelent a munkaerő iránti kereslet. Magyarországon a foglalkoztatottság gyors ütemben emelkedett, miközben egyre több ágazatban alakult ki munkaerőhiány. Az építőipar, a feldolgozóipar, a logisztika, az egészségügy és az informatika különösen nehéz helyzetbe került a megfelelő szakemberek megtalálásában. A bérek emelkedése ekkor elsősorban a munkaerő megtartását szolgálta. A vállalatok felismerték, hogy a dolgozók megtartása sok esetben olcsóbb, mint új munkavállalók felvétele és betanítása.

2022 újabb fordulatot hozott. Az energiapiaci bizonytalanság és a gyorsuló infláció Európa-szerte jelentős költségnövekedést eredményezett. Magyarországon a fogyasztói árak emelkedése történelmi csúcsokat ért el, amely a munkavállalók bérigényét is jelentősen növelte. A munkáltatók egyszerre szembesültek növekvő energiaárakkal, alapanyagköltségekkel és bérelvárásokkal. Sok vállalkozás számára a béremelés már nem versenyelőnyt, hanem a működés fenntartásának feltételét jelentette.

2023-ban a legtöbb európai országban tovább folytatódott a bérek emelkedése. A kormányok és a szociális partnerek több országban is jelentős minimálbér-emelésekről döntöttek. Magyarországon szintén folytatódtak a kötelező legkisebb munkabérek emelései, amelyek közvetlenül és közvetve is hatottak a teljes bérstruktúrára. Nemcsak az alacsonyabb keresetű munkavállalók bére nőtt, hanem a magasabb képzettséget igénylő munkakörök fizetése is emelkedett, hogy megmaradjanak a bérarányok.

2024-ben már egyre több vállalat kezdte a termelékenység növelését a béremelések egyik feltételeként kezelni. Egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a digitalizációs beruházások, az automatizálás és a mesterséges intelligencián alapuló megoldások. A munkáltatók felismerték, hogy a bérek tartós emelése hosszú távon csak megfelelő hatékonyságnövekedés mellett finanszírozható. Ez a szemléletváltás Magyarországon is egyre több vállalkozás működésében jelent meg.

2025-ben az infláció lassulásával ismét javult a reálbérek helyzete. A nominális béremelkedések már nem kizárólag az áremelkedések követését szolgálták, hanem ismét valódi keresetnövekedést eredményeztek sok munkavállaló számára. A fogyasztás fokozatos élénkülése a gazdasági növekedésre is kedvező hatást gyakorolt. Számos vállalat ugyanakkor továbbra is óvatos bérpolitikát folytatott, mert a nemzetközi gazdasági környezet bizonytalansága nem szűnt meg teljesen.

2026-ra az európai munkaerőpiac stabilabb képet mutat, ugyanakkor a tagállamok közötti különbségek továbbra is jelentősek. A nyugat-európai országokban továbbra is magasabbak az átlagkeresetek, azonban a közép-kelet-európai régió – köztük Magyarország – az elmúlt öt évben az egyik leggyorsabb nominális bérnövekedést mutatta. Ez azt jelenti, hogy a magyar bérek gyorsabban emelkedtek százalékos értelemben, mint számos fejlettebb tagállamban. Ennek ellenére az abszolút bérszintek között továbbra is jelentős különbségek maradtak fenn. Az Európai Unióban jól látható tendencia, hogy a munkaerőhiány egyre inkább meghatározza a bérek alakulását. Az idősödő társadalom, az alacsonyabb születésszám és a képzett munkaerő hiánya számos ágazatban folyamatos nyomást helyez a munkáltatókra. Ez különösen igaz az egészségügyre, az építőiparra, a szállítmányozásra, a gyártásra és az informatikára. Magyarországon ugyanezek az ágazatok szintén kiemelkedő bérnövekedést mutattak az elmúlt évek során.

A magyar munkáltatók számára az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy a béremelések mellett megőrizzék versenyképességüket. Egyre több vállalkozás vezette be a teljesítményhez kötött bérezést, a rugalmas munkavégzési lehetőségeket és a béren kívüli juttatások bővítését. A munkavállalók számára már nem kizárólag az alapbér nagysága számít, hanem a teljes juttatási csomag, a munkakörnyezet, a szakmai fejlődési lehetőség és a munka-magánélet egyensúlya is. Az elmúlt öt év azt is megmutatta, hogy a bérverseny önmagában nem elegendő. Azok a vállalatok bizonyultak sikeresebbnek, amelyek hosszú távú HR-stratégiában gondolkodtak. A képzés, a vezetőfejlesztés, a munkavállalói élmény és a szervezeti kultúra egyre fontosabb szerepet kapott. A munkavállalók megtartása ma már legalább akkora kihívás, mint az új munkaerő toborzása. Magyarország szempontjából biztató, hogy a bérek felzárkózása folyamatos, ugyanakkor a nyugat-európai országokhoz viszonyított különbségek ledolgozásához még hosszabb időre lesz szükség. A gyors bérnövekedés önmagában nem elegendő, ha azt nem követi a termelékenység, az innováció és a gazdaság versenyképességének javulása. A fenntartható béremelkedés alapja minden esetben a magasabb hozzáadott értékű gazdasági teljesítmény.

Szakmai összegzés
Az elmúlt öt év bérfolyamatai azt mutatják, hogy Magyarország az Európai Unió egyik legdinamikusabban növekvő bérpiacává vált. A nominális béremelkedések jelentősek voltak, azonban a magas infláció időszakosan mérsékelte azok vásárlóerejét. A következő évek legfontosabb feladata a versenyképesség, a termelékenység és a fenntartható bérnövekedés egyensúlyának megteremtése lesz. A munkáltatók számára a bérezés mellett a munkavállalói élmény és a hosszú távú megtartási stratégia is meghatározó tényezővé vált.

Folytatása következik holnap