Az elmúlt öt évben Magyarország a leggyorsabban felzárkózó uniós országok közé tartozott a nominális béremelkedés tekintetében. A hazai keresetek évről évre jelentős ütemben növekedtek, amit részben a munkaerőhiány, részben a minimálbér-emelések, részben pedig a gazdasági növekedés támogatott. A gyors emelkedés ugyanakkor nem jelentette azt, hogy Magyarország az uniós bérlista élmezőnyébe került volna. A magasabb fejlettségű nyugat- és észak-európai országok továbbra is jelentős előnnyel rendelkeznek az átlagkeresetek tekintetében. Az uniós statisztikák szerint továbbra is Luxemburg, Írország, Dánia, Hollandia és Belgium tartozik azok közé az országok közé, ahol a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók átlagos éves keresete a legmagasabb. Ezekben az országokban a magas hozzáadott értékű gazdaság, a fejlett szolgáltatási szektor és a kiemelkedő termelékenység biztosítja a magas bérek alapját. A munkáltatók nagyobb termelési értéket állítanak elő, így magasabb bérek finanszírozására is képesek.

Magyarország ezzel szemben továbbra is a felzárkózó országok csoportjába tartozik. Az elmúlt évek bérnövekedése azonban azt mutatja, hogy a különbség fokozatosan csökken. Bár a felzárkózás nem egyik évről a másikra történik, a növekedési ütem alapján hazánk az uniós átlagot meghaladó bérdinamikát mutatott. Ez kedvező jelzés mind a munkavállalók, mind a befektetők számára. Külön figyelmet érdemel a minimálbérek alakulása. Az Európai Unió tagállamai között továbbra is jelentős eltérések tapasztalhatók. Vannak országok, ahol a törvényben meghatározott minimálbér többszöröse a magyar értéknek, ugyanakkor ezekben az államokban a megélhetési költségek is lényegesen magasabbak. Magyarországon az elmúlt évek minimálbér-emelései hozzájárultak ahhoz, hogy a legalacsonyabb keresetű munkavállalók jövedelme gyorsabban növekedjen, mint korábban.

A garantált bérminimum rendszere sajátos magyar megoldás, amely a szakképzettséget igénylő munkakörök esetében magasabb kötelező bérszintet ír elő. Ez a rendszer évek óta jelentős hatást gyakorol a teljes bérstruktúrára, hiszen a munkáltatóknak nemcsak az érintett munkakörökben, hanem a felettük elhelyezkedő pozíciókban is korrigálniuk kell a béreket a megfelelő arányok fenntartása érdekében. Az átlagbérek vizsgálata mellett egyre nagyobb szerepet kap a mediánkereset elemzése is. Míg az átlagbért néhány rendkívül magas kereset felfelé torzíthatja, addig a medián sokkal pontosabban mutatja meg, hogy egy átlagos munkavállaló mekkora jövedelemmel rendelkezik. Ezért a szakmai elemzésekben ma már egyre gyakrabban együtt vizsgálják ezt a két mutatót.

A vásárlóerő szerinti összehasonlítás új megvilágításba helyezi az európai bérkülönbségeket. Egy magasabb nyugat-európai fizetés első pillantásra jóval kedvezőbbnek tűnik, azonban a lakhatási költségek, az energiaárak, a szolgáltatások díjai és az adóterhek sok esetben jelentősen csökkentik annak tényleges értékét. Magyarországon számos termék és szolgáltatás még mindig kedvezőbb áron érhető el, így bizonyos esetekben a nominálisan alacsonyabb bér is magasabb életszínvonalat biztosíthat, mint azt elsőre gondolnánk. A munkavállalók döntéseit ezért ma már nem kizárólag a bruttó vagy nettó bér összege befolyásolja. Egyre fontosabb szempont a lakhatás költsége, a közlekedés, a családtámogatási rendszer, az egészségügyi ellátás, az oktatás színvonala és az általános életminőség. Ezek együttesen határozzák meg, hogy egy adott ország mennyire vonzó a munkavállalók számára.

Folytatása következik holnap